Csokoládé praliné

Apraliné, a diófélékből, csokoládéból és cukorból készült édességek gyűjtőneve, finoman szólva is a csokoládé világának legnagyobb művészete. A mestercsokoládékészítők a pralinék megtervezésénél sok olyan dolgot megtehetnek, amit például egy hagyományos csokoládétábla készítésénél nem. Itt játszhatnak a formával, a megjelenéssel, az ízekkel és az összetevőkkel, hogy teljesen egyedi, átgondoltan megtervezett csokoládékreációkat hozzanak létre. A hozzáadott ízek nagy választéka pedig azt jelenti, hogy a pralinékban mindenki megtalálhatja a neki tetsző ízt.

Pralinék - a kezdet és a fejlődés

Az első pralinék karamellizált cukorral bevont egész mandulából készültek. A francia gyarmatosítók a praliné receptjét az amerikai Lousianába vitték, amely a cukornád- és dióültetvényeiről híres. Később az édességek készítői a diót mandulával helyettesítették, pudingot adtak hozzá, hogy mindennek formát adjanak, és a hozzávalókat kombinálva létrehozták a ma ismert pralinét.

A pralinék a 17. század elején a francia diplomatáról, Marshall du Plessis-Praslinről kapták a nevüket, akinek a séfje, Clément Lassagne készítette el a pralinét a kastélyában. Különböző történetek keringenek arról, hogy mi vezetett ehhez.

Egyesek úgy vélik, hogy Lassagne séf az ötletet a gyerekektől kapta, akik mindig a konyhában mászkáltak, és ellopták a maradék mandulát, majd cukorban a tűz fölött megpirították.

Mindenesetre úgy tudjuk, hogy az édességet a konyha tulajdonosáról nevezték el, nem pedig a séfről, akinek valójában eszébe jutott az édesség. Ez azonban nem zavarta Lassagne-t, aki végül megnyitotta saját cukrászdáját Franciaországban, Maison du Praslin néven, amely a mai napig létezik.

Belga pralinék

Abelga pralinék ma minden bizonnyal a leghíresebb pralinék. Először 1912-ben készültek, amikor Jean Neuhaus elkezdte készíteni a híres csokoládéhéjakat, amelyeket aztán tejszínnel töltött meg. A belga pralinék a világ legkifinomultabb és legelegánsabb pralinéi közé tartoznak. Összetételük miatt kezdetben még olyan törékenyek is voltak, hogy az eredeti csomagolásnak meg kellett védenie őket a töréstől. Így találta fel Neuhaus a legendás téglalap alakú dobozt, más néven a ''''ballotin''''-t, amelyet a csokoládékészítők még ma is használnak. Neuhaus találmánya előtt a pralinékat kis papírzacskókba csomagolták, amelyek gyakran eltörtek.

Az évek során a belga csokoládéipar fejlődött, és a különböző pralinékészítők különböző töltelékkel rendelkező pralinékat kezdtek gyártani. Ma már a krémes töltelékkel ellátott csokoládéhéj formájú pralinék is nagyon népszerűek, és a gyártók minden évben új ízzel és formával rukkolnak elő.

A praliné készítése

A társadalomban betöltött státuszuk miatt a pralinékat különleges eljárással, csokoládékészítő felügyelete mellett készítik. Sok csokoládékészítő ma is titkos receptek alapján készíti a pralinét, amelyek közül néhány több mint 150 éves.

A minőségi pralinék elkészítéséhez csak a legfinomabb alapanyagokat használják fel. A receptek titkossága miatt természetesen nem ismerjük a pontos összetevőket, de az biztos, hogy a pralinék több lépésben készülnek, és munkaigényesek. A pralinékat nagyjából kétféleképpen lehet megkülönböztetni: modellpralinék és bevonatos pralinék.

A formázott pralinékat egy olyan forma segítségével készítik, amelybe egy vékony csokoládé réteget öntenek. Az így kapott héjat ezután vékony csokoládéval töltik meg és zárják le. Ez a technika főként a "ganache"-sal, azaz csokoládéból, vajból és édes tejszínből készült krémmel töltött pralinékhoz, valamint a friss tejszínnel töltött pralinékhoz alkalmazható.

A bevonatos pralinék viszont szilárd alapból, például marcipánból állnak. Ezeket a pralinékat csokoládéval vonják be, majd hagyják megdermedni.

Mindenféle formájú és méretű pralinéval találkozhatunk. Amerikában a pralinék többnyire egyszerű, mandulából, dióból és karamellizált cukorból készült édességek voltak, míg Európában a pralinékészítők inkább a csokoládé készítésének művészete felé fordultak. Belgiumban és Franciaországban a pralinékat dióval kevert finom kókuszkrémből készítették, és csokoládébonbonokkal töltötték meg. A minőségi pralinék készítésekor az alapanyagokat aszerint választják ki, hogy honnan származnak, milyen minőségűek és természetesen milyen ízűek.

A praliné minden bizonnyal igazi mestermű a csokoládé világában, sőt, sok csokoládékészítőnél igazi művészetnek számít, rengeteg energiát és energiát fektetnek bele. A praliné régen a gazdagság jelképének számított eleganciája és finomsága miatt, de ma már az iparosodásnak köszönhetően bárki megengedheti magának, bár még mindig megőrzi a gazdagság és a bőség státuszát, ami tulajdonképpen egy ilyen remekműnek meg is kell lennie.