A csokoládégyártók fejlődése Európában

Ipari és kézműves csokoládégyártás

A csokoládékészítők fejlődése akkor kezdődött igazán, amikor a csokoládé megérkezett Európa földjére. Ez a 16. század nagy hódításai során történt, amikor a spanyol és portugál hódítók elindultak Közép- és Dél-Amerikába. A csokoládét eleinte csak a spanyol udvarban állították elő, ami a legnagyobb titkuk volt. Abban az időben a csokoládé olyan drága volt, hogy csak a nemesség élvezhette, és a többi tömeg számára elérhetetlen volt. De ahogy telt az idő, más európai népek is előálltak a csokoládégyártás terveivel. Az angolok, a németek, az olaszok és más kisebb népek felfedezték ezt az isteni desszertet, és elkezdték készíteni és feldolgozni. Így kezdődött a csokoládégyártók fejlődése az egyes országokban, akik elkezdtek egymással versenyezni a vevők megnyeréséért és készségeik fejlesztéséért.

Bár a spanyolok voltak a fő ''''bűnösök'''' a csokoládé Európába hozásában, az ő csokoládéfejlesztésük idővel elhalványult.

A svájciaknak és a belgáknak volt a legnagyobb örömük az istenek eme táplálékának megalkotásában és felfedezésében, és még ma is híresek kiváló csokoládéikról, amelyeket mindannyian szeretünk.

De a fő különbség a gyártók fejlődésében a második világháború után következett be. Ekkor a csokoládégyártók két ágra szakadtak: azokra, akik a csokoládék tömeggyártására koncentráltak, így a csokoládé a szegények és a gazdagok számára egyaránt elérhetővé vált, és azokra, akik megtartották kisebb ''''műhelyeiket'''', ahol minőségi csokoládét készítettek, ami az árában is tükröződött. Azt lehet mondani, hogy ebben az időben alakultak ki az ipari és a ''''kézműves'''' gyártók.

Csokoládégyártás nagy gyárakban

Azoknál a csokoládégyártóknál, akik tömegtermelésbe kezdtek, a fő cél az volt, hogy termékeikkel a piac minél nagyobb részét meghódítsák. Ezt többféle módon - alacsony árakkal, új csokoládéízekkel és termékeik jó marketingjével - tették. Ekkor kezdtek lassan kialakulni az olyan nagyvállalatok, mint a svájci Nestle és Lindt, az angol Cadbury és mások, amelyek ma az üzletek polcait mindenféle csokoládéval töltik meg. Mindezek a vállalatok nagy összegeket fektettek be olyan gépek és berendezések fejlesztésébe, amelyek rövid idő alatt nagy mennyiségű csokoládét tudtak előállítani. Ezáltal termékeik az emberek szélesebb köre számára váltak megfizethetővé. Emellett sok pénzt fektettek a reklámba is, hogy termékeiket megismertessék, és az emberek megvásárolják azokat.

Kisebb csokoládégyártók

Ezzel szemben azok, akik a limitált szériás csokoládék gyártását választották, sokkal több időt, energiát és pénzt fordítottak a csokoládékészítési technikák fejlesztésére. Az, hogy több időt szántak egy-egy tétel előállítására, azt jelentette, hogy a termék sokkal jobb minőségű volt. Ehhez párosult az ár, amely magasabb volt, mint a táblás csokoládék és a nagyobb csokoládégyártó cégek termékei.

A kisebb csokoládégyártók ezért inkább a termékeik minőségére, mint a mennyiségre összpontosítottak. Jó példa erre a világ legdrágább csokoládéi, például a Godiva által gyártott csokoládék, amelyeket teljes egészében kézzel és a világ legfinomabb alapanyagaiból készítenek. Ezek a csokoládék csak egy szűk, kiválasztott csoport számára alkalmasak, akik megengedhetik maguknak az ilyen magas árú termékeket.

Alapvetően a csokoládékészítők nagyokra és kicsikre oszthatók, de a kettő közötti határvonal egyre vékonyodik. A piaci fejlemények és a fúziók gyakran azt eredményezik, hogy a kisebb gyártók nagyobb vállalatok részévé válnak, ami azt jelenti, hogy termékeik tömeggyártásba kerülnek. Sehol nem áll, hogy a nagy mennyiségben előállított csokoládék rosszabb minőségűek lennének, mint a kisebb cégek által előállítottak. A köztük lévő különbségek azonban mindenképpen észrevehetőek, és egy hozzáértő csokoládérajongó gyorsan megtalálja őket. Mi a helyzet Önnel? Ön melyik csokoládét részesíti előnyben?