Az aztékok által oly lelkesen imádott Quetzalcoatl isten állítólag ajándékként hozta a kakaót a földre az embereknek - mintha már a kezdetektől fogva úgy lett volna kitalálva, hogy a csokoládé mindig megfelelő és szívesen látott ajándék lesz. Olyat, amely képes lesz minden fontos eseményt, az élet minden fordulópontját elfedni, minden üzenetet hordozni és minden mosolyt megédesíteni.
A csokoládé lehet az az ajándék, amelyhez akkor fordulunk, amikor nem tudjuk, mit adjunk valakinek, és ugyanakkor az az ajándék, amelyet akkor választunk, amikor nagyon jól tudjuk, mit szeretnénk, milyen válaszra számíthatunk. Amikor ismerjük a megajándékozott ízlését, amikor ismerjük a jellemét, és amikor tudjuk, hogy mit szeretne. Amikor elég közel állunk a címzetthez ahhoz, hogy merjünk kihívást intézni hozzá, és egy kicsit más valóságba elszállítani. Ezért tűnik a csokoládé gyakran nemcsak szép ajándéknak, hanem biztos ajándéknak is. Vagy merész ajándéknak.
Klasszikus vs. egzotikus
Sokan vannak, akik a jó öreg mogyorós tejcsokoládéra esküsznek, és legtöbbször csak az újdonságoktól vannak zavartatva. Talán még fel is bosszantja őket, és azon tűnődnek, hová tart a világ. Mégis érezhetően növekszik azok száma, akik szeretik a különböző, egzotikusabb ízeket. Elvégre a csokoládé meglehetősen kényelmes hely arra, hogy kipróbáljunk valami újat, kevésbé konvencionálisat, kevésbé kiszámíthatót.
És egyre több olyan gyártó van, aki a modern trendeknek megfelelően visszahozza a természetes összetevőket az emberek mindennapi életébe; nincs hozzáadott tartósítószer, szigorúan kerül minden mesterséges színezéket és ízfokozót. A nagykapun belépnek a friss alapanyagok, amelyek szavatossági ideje nem éri el a két évet. Kézzel készített pralinékban lépnek be, sűrű krémek között, fekete, tejes vagy fehér héjjal körülvéve.
Ha az egyik ember napját feldobja a fehér csokoládéból csöpögő vaníliapuding, a másik ember napját a tökös puding az ájulás világába rántja.
Esetleg egy levendulakrém. Vagy kurkuma. Vagy egy marcipánból készült, esetleg egy olyan, amelyikből meggylikőr szivárog. A természetes gyógynövények illatos ízei sem kevésbé meggyőzőek. Vagy a karamell. És a sós virág. Lehet frissítő citrom, feketeribizli és áfonya, amely a nyári erdők illatát hozza egy hűvös novemberi estére. És nem kevésbé őszinte, mint a nyári fák illata, a mediterrán vidék íze is ott van, ahogy a bazsalikom, a rozmaring, a méz és az olívaolaj illata tör elő a közepéből.
Ezek minden bizonnyal a legkülönfélébb ízek olyan csomagolásban, amely még a legfinomabb és legigényesebb szemet is könnyedén meggyőzheti. Az édességek modern dizájnja pedig sokat kínál - a mindig aktuális retro stílus kedvelőinek, a letisztult vonalakat keresőknek és mindenkinek a kettő között. Hiszen az ajándékcsomagolás, ellentétben a tartalmával, maradandó; egy egyedi esemény, egy csodálatos ember, egy szokatlan reggel emléke... A szépen megtervezett, fából, fémből vagy más anyagból készült csomagolások már-már normává válnak, mivel egyre inkább tudatosul, hogy az átgondolt tervezés nem feltétlenül rossz, hanem az érzéki élvezet sajátos formája. Olyan öröm, amely még akkor is megmarad, amikor a tartalom már nem több kellemes emléknél.
Csokoládé még a szkeptikus úriemberek és az óvatos hölgyek számára is.
Még ha a csokoládé vagy bor ajándékként való vásárlása túl klasszikusnak és kiszámíthatónak is tűnik, egy teranlikőr és csokoládé párosításának lehetősége elég érdekes és más lehet ahhoz, hogy meggyőzzön egy olyan úriembert, aki egyébként a csokoládéról inkább női kényeztetésként gondolkodik egy ilyen nemes ízlésről. Az a fajta, ami nem illik egy igazi férfihoz. Mégis egy nő az, aki egy bájosan szemrehányó pillantással emlékeztethet egy olyan alakra, ami nem magától értetődő. Még akkor is, ha titkon tudja, hogy gondosan kimért élvezetekkel nem tud említésre méltó hibát ejteni rajta. A csokoládé egyszerűen sosem hibáztatható.